Ismertető

Filmek / Sorozatok

 

Főoldal Bejelentkezés Fórum JelenetekFordításokGYIK Kapcsolat

 

Indulás: 2020-08-01
 

 

A tagok

 

 

A Pythonok


Graham Chapman

Graham Chapman 1941. január 8-án született a leicestershirebeli Melton Mowbrayben. Eredetileg orvosnak készült, de Cambridge-ben csatlakozott a Footlightshoz, és a színház mellett döntött. (Később elvégezte az orvosi egyetemet, és megkapta a praktizáláshoz szükséges engedélyt). Chapman talán legismertebb szerepei: Artúr király a Gyalog galoppban és Brian Cohen a Brian életében.

Ezek jobbára komoly, megfontolt figurák voltak, ám a Repülő Cirkuszbeli alakításai sokkal közelebb álltak valódi énjéhez: látszólag nyugodt, magabiztos emberek, akiknek a lelkében egy kiszámíthatatlan mániákus lakozik. Sok tekintetben Chapman testesítette meg az általában tisztességesnek tartott embert: magas volt, szikár, pipázott, szeretett hegyet mászni és rögbizni. Ezzel egyidejűleg büszke volt homoszexualitására, szeretett különcként viselkedni (Douglas Adams szerint úgy akarta felhívni magára egy pub személyzetének figyelmét, hogy péniszét a bárpulthoz csapkodta). Alkoholizmusa az 1970-es évek elején alkalmanként komolyan hátráltatta saját és társai munkáját is.

A többieket az dühítette a legjobban, amikor Chapman részegen ment fel a színpadra: nem tudta, mit csináljon és elfelejtette a szövegét; a Gyalog galopp skóciai forgatása közben delirium tremensbe esett. A legsúlyosabb időszakában naponta több mint két liter gint ivott meg. 1977 karácsonyán megfogadta, hogy felhagy az ivással – ezt be is tartotta. Sokak szerint a Brian életében nyújtotta legjobb alakítását.

A Monty Python-csoport munkáin kívül szerepelt a The Odd Job és a Sárgaszakáll (Yellowbeard) című filmben, és többször fellépett a Saturday Night Liveban is. 1989. október 4-én, a Monty Python Repülő Cirkusza huszadik évfordulójának előestéjén tüdőgyulladásban halt meg, amit gégerák okozott (a gerincére és a májára is átterjedt). A többieknek köszönhetően ma már csak úgy hivatkoznak rá: „a halott”. Búcsúztatásán John Cleese mondott nekrológot, melynek tiszteletlen hangvételét szerinte Chapman is kedvelte volna. Mivel Cleese volt az első ember, aki brit tévéműsorban kimondta a „szar” szót, azt mondta, hogy Chapman sohasem bocsátotta volna meg, ha kihagyja az alkalmat, „hogy egy brit búcsúztatáson először mondja ki a 'kibaszott' szót”. Chapmant élettársa, David Sherlock író és közösen nevelt fiuk, John Tomiczek élte túl.

 
John Cleese
 
John Cleese 1939. október 27-én született az észak-somerseti Weston-super-Mare-ben; családjának neve eredetileg Cheese (Sajt) volt. Amikor apja az első világháborúban csatlakozott a hadsereghez, nevét Cleese-re változtatta. Cleese a bristoli Clifton College-ben tanult, ahol már megmutatkozott színjátszás iránti rajongása, gyakran szerepelt iskolai előadásokon. Ezután a Cambridge-i Egyetemre került, ahol először találkozott Graham Chapmannel, későbbi szerzőtársával és a Monty Python-csoport másik leendő tagjával.
 
Gilliam animációi mellett Cleese és Chapman jelenetei voltak a Monty Python legárnyaltabb munkái. A Cleese által megformált alakok egyik jellemző tulajdonsága a bennük forrongó, elfojtott düh (ám előfordul, hogy végül „kirobbannak”). Hasonlóan mogorva, szőrszálhasogató, dühös figura Basil Fawlty, a Waczak szálló című sorozat főhőse is. Sok kritikus párhuzamot von a karakterek dührohamai és Cleese saját maga által is elismert neurózisa között (nyíltan beszélt arról, hogy pszichoanalízisre járt).
 
A Palin-Jones szerzőpárossal ellentétben Cleese és Chapman szó szerint „együtt” írt, vagyis ugyanabban a helyiségben. Cleese elmondása szerint míg ő tollal és papírral a kezeügyében ült, Chapman kényelmesen elhelyezkedett és hosszú ideig meg sem szólalt; amikor azonban megszólalt, szinte kivétel nélkül valami briliánsat mondott, ami az adott jelenetnek egészen más értelmezési lehetőséget adott. Kiváló példa erre a Döglött papagáj jelenet, ami eredetileg egy meghibásodott kenyérpirítóról, majd egy rossz autóról szólt (ez a változat helyet kapott a How to Irritate People című műsorban). Chapman ötlete volt, hogy a hibás árut cseréljék ki egy döglött papagájra, melynek hatására a jelenet még abszurdabb – és ennek következtében még emlékezetesebb – lett.
 
Munkáikban legtöbbször hétköznapi emberek hétköznapi helyzetekben hihetetlenül abszurd dolgokat csinálnak. Chapmanhez hasonlóan Cleese szenvtelen arckifejezése, kifogástalan középosztálybeli akcentusa lehetővé tette a legkülönfélébb hivatalnokok eljátszását. Az általa játszott karakterek legtöbbjére jellemző egy bizonyos mértékű őrültség, és még akkor is képesek közömbösen, fapofával viselkedni, ha valami egészen különleges, ritka dolgot művelnek. A Hülye Járások Minisztériumában (amit Palin és Jones írt) Cleese teljes erőbedobással játszotta a darulábú hivatalnokot, aki atlétikus, de groteszk járásával teszi felejthetetlenné a jelenetet.
 
Jeleneteik másik jellemzője, hogy a szereplők pengeéles logikával érvelnek egy-egy teljesen értelmetlen helyzetben (például a Sajtboltban, a Döglött papagájban, vagy az Ötperces vitában, ahol Cleese olyan hivatalnokot alakít, akinek a hozzá forduló emberekkel egy teljesen értelmetlen, dühödt vitát kell lebonyolítania). Ezek a szerepek szöges ellentétben állnak Palin szerepeivel – a magas, agresszív Cleese és az alacsonyabb Palin ártalmatlansága közötti kontraszt visszatérő poén a sorozatban. Néhány alkalommal azonban fordított a helyzet: a Haltartási engedély című jelenetben Palin játssza a kérlelhetetlen hivatalnokot, akinél Cleese ki akarja váltani a haltartási engedélyt (ám itt is Cleese a páros „bolond” tagja).
 
Nemrégiben Cleese-ről neveztek el egy lemúrfajt, az Avahi cleeseit (Cleese gyapjas lemúrja). Ezzel ismerték el a lemúrok védelmében való részvételét (a Fészkes fenevadakban egy lemúr is szerepelt) és az Operation Lemur with John Cleese (A lemúr-hadművelet John Cleese-zel) című ismeretterjesztő filmet, mely a Madagaszkáron élő lemúrokkal foglalkozott.
 
Cleese az elmúlt években Q asszisztensét (R), majd magát Q-t alakította a James Bond-filmekben. Szinkronszerepet vállalt a Shrek 2.-ben, szerepelt az első két Harry Potter-filmben, az Üldözési mániában és a Saturday Night Live néhány epizódjában is. A Harmadik Shrekben Harold király újra az ő hangján szólal majd meg (ebben a részben egy másik Python, Eric Idle is szinkronizál).
 
 
Terry Gilliam
 
Terry Gilliam 1940. november 22-én született a Minnesota állambeli Minneapolisban; ő a csoport egyetlen amerikai tagja (ma már brit állampolgár). Pályáját Harvey Kurtzman Help! című magazinjánál kezdte, ahol animációkat készített és képregényeket rajzolt. A magazin egyik számában John Cleese is szerepelt. Miután Angliába költözött, előbb a Do Not Adjust Your Set, majd a Monty Python Repülő Cirkusza számára készítette animált összekötő részeket.
 
Gilliam tervezte és rajzolta a jeleneteket összekötő különös, szürreális „rajzfilmeket”, ezen kívül a csoport képi megjelenéséért (album- és könyvborítók, a filmek főcímei) is ő felelt. Művészetére a változatos stílushatások keveredése jellemző: furcsa, „labdaszerű” alakok, antik (leggyakrabban Viktória-korabeli) fotográfiákból kivágott hátterek és mozgatható figurák. Stílusának elemeit több későbbi televíziós műsorban is felhasználták: az Angela Anaconda című rajzfilmsorozatban, a Guinness sör televíziós reklámjaiban, a Jay Leno vezette The Tonight Showban látható JibJab rajzfilmekben, a The New Adventures of Queen Victoria című online képregényben és a Terry Jones' Medieval Lives című, középkorról szóló ismeretterjesztő sorozatban. A Született feleségek főcíme és a Grim Fandango című számítógépes játék egyes részletei ugyancsak Gilliam hatását tükrözik. A South Park képi világát a Repülő Cirkuszban látható animációk kivágható és mozgatható papírfigurái ihlették. Az amerikai Food Network Good Eats című sorozatának összekötő részei szintén ezt a képi világot idézik.
 
Bár elsősorban az animációk elkészítése volt a feladata, Gilliam színészként is fel-feltűnt a Repülő Cirkuszban (általában olyan szerepekben, melyekben kényelmetlen jelmezt vagy sminket kellett viselni, és ezért a többiek nem szívesen vállalták; például ő a „csirkés lovag”, aki úgy vet véget a jeleneteknek, hogy az egyik szereplőt fejbevágja egy gumicsirkével). Ezen kívül a csoport filmjeiben is feltűnt több kisebb szerepben.
 
A Gyalog galopp forgatásán Jones társrendezője volt, a többi filmet már egyedül Jones rendezte. Ezekhez Gilliam a látványvilág és az animációk megtervezésével és elkészítésével járult hozzá (Az élet értelme elején látható Bíborszín Örökös Biztosító című kísérőfilm is az ő munkája). Az 1970-es évek második fele óta Gilliam elismert filmrendezővé vált, olyan filmekkel, mint a Brazil, A halászkirály legendája, a Félelem és reszketés Las Vegasban és a 12 majom.
 
 
Eric Idle
 
Eric Idle 1943. március 29-én született a Tyne and Wear megyei South Shieldsben. A Monty Python-csoport megalakulásakor már két szerzőpáros működött: Cleese és Chapman, valamint Jones és Palin. Az animációkat készítő Gilliam mellett Idle volt a csoport másik egyedül dolgozó tagja.
 
Jobban szeretett egyedül, a saját tempójában írni, bár néha nehéz volt a többiekhez igazodnia egy egyszemélyes jelenettel úgy, hogy az humoros legyen. Cleese elismerte, hogy ez nem volt becsületes dolog – amikor a műsorba kerülő jelenetekről szavaztak, „mindig csak egy szavazatot kapott” – de hozzátette, hogy Idle független személyiség volt, és szerinte egyedül dolgozott a legjobban. Idle azt mondta, hogy alkalmanként különösen nehéz dolga volt: „Öt másik embert kellett meggyőznöd. És ők nem mentek a szomszédba egóért.”
 
Munkáira a nyelv és a kommunikáció iránti „megszállottság” jellemző: az általa játszott karakterek többsége valamilyen szempontból különleges beszédkészséggel rendelkezik. Ilyen például az ember, aki anagrammákban beszél, az ember, aki rossz sorrendben mondja a szavakat, és a hentes, aki felváltva goromba, illetve udvarias a vevővel. Legtöbb jelenetében hosszú monológ van (például az ember, aki megállás nélkül kellemetlen nyaralási élményeit ecseteli), vagy pedig a televíziós bemondók, hírolvasók nyelvezetét, beszédfordulatait tette gúny tárgyává. Palinhez hasonlóan Idle is hitelesen alakította a hiteltelen figurákat, például a David Frostot idéző Timmy Williamst, vagy Stig O'Tracyt, aki azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy Dinsdale Piranha, egy nagyhatalmú gengszter a padlóhoz szögezte a fejét.
 
Mivel a csoport fiatalabb tagjaihoz tartozott (Cambridge-ben egy évfolyammal Cleese és Chapman alatt tanult), gondolkodásában ő állt legközelebb a csoport rajongóinak nagy részét képező tizenévesekhez és egyetemi hallgatókhoz. Nem meglepő tehát, hogy a csoport kortárs popzenével, szabad szexualitással és drogokkal foglalkozó jelenetiei az ő művei. Ezekre a két- vagy többértelműség, gyakori szexuális célzások és más „pajkos” dolgok jellemzőek (ennek legismertebb példája a Nudge Nudge jelenet).
 
Idle tehetséges gitáros és dalszerző, ő írta a csoport legismertebb dalait. A Brian élete végén elhangzó Always Look on the Bright Side of Life a Monty Python-csoport védjegyévé vált. Az ő műve Az élet értelmében hallható Galaxy Song, valamint a Cleese-zel közösen írt Eric the Half-a-Bee a Monty Python’s Previous Record című albumról.
 
A csoport feloszlása óta számtalan filmben és tévéműsorban feltűnt (South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan, Európai vakáció, 102 kiskutya, A Simpson család, MADtv, Saturday Night Live). 1996-ban a Discworld című számítógépes játék főhősének, Rincewindnek kölcsönözte a hangját. Még ma is ír humoros dalokat, ő írta a BBC Fél lábbal a sírban című sorozatának főcímdalát.
 
Az 1990-es években Idle karrierje megfeneklett: 1993-as Lökött örökösök, illetve 1998-as Burn Hollywood Burn című filmje megbukott (utóbbi öt Arany Málna díjat kapott, és Magyarországon be sem mutatták). Szakmai sikert úgy tudott újra elérni, hogy régebbi Python-anyagokat dolgozott át. Idle írta a három Tony-díjat nyert Spamalot című musicalt, melynek cselekménye a Gyalog galopp történetén alapul. A darab zenéjét John Du Prezzel közösen szerezte. 2007 nyarán, Montréalban mutatják be új, Not the Messiah című musicaljét. John Cleese mellett a Harmadik Shrekben ő is vállalt szinkronszerepet.
 
 
Terry Jones
 
Terry Jones 1942. február 1-jén született az észak-walesi Colwyn Bayben. A csoport legkiegyensúlyozottabb tagjaként ritkán kapott annyi figyelmet, mint társai, bár a többiek szerint ő volt a csoport „szíve”. George Perry, a Pythonok életrajzírója egyszer azt mondta: „beszélgethetsz vele a fosszilis tüzelőanyagoktól Rupert maci történetein és a középkori lovagokon át a modern Kína történelméig mindenről, de a végén úgyis rájössz, hogy semmi esélyed vele szemben, mert sokkal műveltebb nálad”. Sokan egyetértenek abban, hogy Jones soha nem szűnő lelkesedésével sikeresen tartotta össze a csoportot a legnehezebb időkben is.
 
Jones egyik első terve az volt, hogy a csoport műsorai frissességet sugározzanak, a korábbi humoros sorozatokhoz képest valami újat nyújtsanak. Nagyrészt neki köszönhető a Repülő Cirkusz felépítése, a poénok elhagyása, a jelenetek egymásba úsztatása, melynek nyomán a tagok humora értelmet nyert. Jones a televíziós rendezők munkájába is beleszólt: ellenezte a felgyorsított filmrészletek, a túlzottan hangsúlyos zene, valamint az alig változó kamerabeállítások használatát. Élénk érdeklődést mutatott a csoport műsorainak rendezésében is. Később az összes Monty Python-filmet ő rendezte (a Gyalog galoppot Terry Gilliammel közösen). Rendezői stílusára a széles látószögű beállítások (melyek a hosszabb párbeszédek alatt jutnak fontosabb szerephez), valamint kevesebb zene használata jellemző. Sok Palinnel közösen írt jelenete támasztja alá, hogy fontosnak tartotta a szó szoros értelmében látványos komédiát; úgy gondolta, hogy az érdekes díszletek nem vonják el a figyelmet a humorról, hanem teljesebbé teszik azt. Munkamódszere több későbbi komikusra hatott, akik szakítottak a stúdiómunka hagyományaival. Ezekre a legjobb példa a Green Wing, az Angolkák és a Kretének klubja.
 
Jones legismertebb szerepei közé tartoznak a rikácsoló hangú öregasszonyok. Jeleneteire a világos koncepció jellemző; egy tipikus Jones/Palin jelenet a téma abszurditásától nyeri humorosságát. A Proust-összefoglaló Verseny című jelenetben Jones egy játék vezetőjét alakítja, aki minden versenyzőnek 15 másodpercet ad Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című művének összefoglalására. Az Egérorgonában olyan „művész” szerepében látható, aki egy kalapáccsal olyan egerekre sújt le, melyek különböző hangmagasságokon cincognak; ha a megfelelő sorrendben üt rájuk, el tudja játszani a St. Mary harangjai című dalt. Mindkét esetben már maga az ötlet teljesen abszurd. Jonest testalkata lehetővé tette, hogy a némafilmek világát idéző, chaplini stílusú jelenetekben is hitelesen szerepeljen, melyek közül a legismertebb a Nyilvános vetkőzés jelenet.
 
2004-ben a BBC bemutatta a Terry Jones középkora című minisorozatot, melynek ő volt a műsorvezetője, 2006-ban pedig a BBC2-n volt látható Barbárok című sorozata.
 
Mivel Jones leginkább a háttérben tevékenykedett (rendezett és írt) és nem vonta magára a figyelmet, munkáját gyakran alulértékelik. Jones legnagyobb érdeme a csoport összetartása és kreatív szabadságának kivívása volt. 2006. október 21-én vastagbélrákot állapítottak meg nála; a daganatot három nappal később sikeresen eltávolították.
 
2020 januárjában meghalt.
 
 
Michael Palin
 
Michael Palin 1943. május 5-én született a dél-yorkshire-i Sheffieldben. Öthetes lemaradásával ő a Pythonok legfiatalabbika, akire általában csak „a jóképű”-ként hivatkoznak. Szerzőtársával, Jonesszal az Oxfordi Egyetemen ismerkedett meg. A Repülő Cirkusz után együtt írták a Ripping Yarns (Kalandos történetek) című sorozatot. Jeleneteiket eleinte együtt írták, de később úgy találták, jobban megy a munka, ha külön dolgoznak, majd összeülnek és eldöntik, milyen legyen a végső változat. Ennek eredményeképp munkáik a többiekénél lényegretörőbbek, egy mindennapi szituációt tesznek bizarrá, humorossá egy váratlan, lehetetlen mozzanattal, s ebből megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni.
 
Ezek a jelenetek egy hétköznapi szituációval kezdődnek: ártatlan beszélgetéssel, vacsorával – majd egy váratlan, megjósolhatatlan esemény következik be: a Spanyol Inkvizíció bíborosainak eljövetele (Repülő Cirkusz, 15. rész), vagy pedig egy lehetetlenül kövér és lehetetlen nevű ember, Mr. Creosote (Karbolsav úr) megjelenése Az élet értelmében. Ezután Palin és Jones már az új körülményeknek megfelelő logikával (vagy annak hiányával) alakította néha-néha már fájóan (persze jó értelemben) abszurddá a jelenetet: például a bíborosok puha párnákkal és kényelmes fotellel kínoztak egy öreg nőt, a pincér pedig addig etette Mr. Creosote-ot, amíg szét nem durrant, és a többi vendéget el nem lepte beleinek tartalma.
 
Az elmúlt években Palin a BBC számára több útifilmet készített, melyekben a legkülönbözőbb – általában Isten háta mögötti – helyszíneket mutatta be (Csendes-óceán partvidéke, Szahara, Himalája). Ezek némelyike előre megtervezett útvonalat követ, mint például a Sarkig tárt világ, vagy a BBC által szponzorált 80 nap alatt a Föld körül Michael Palinnel, melyben Verne Gyula regényének főhőse, Phileas Fogg utazásának útvonalát követte. Emellett szerepelt Gilliam Brazil és Időbanditák című filmjében, valamint Cleese partnereként A hal neve: Wandában. Útifilmjeinek köszönhetően Palin az Egyesült Királyság egyik legközismertebb emberévé vált, emellett a Python-rajongók a csoport legjóképűbb tagjává is megválasztották.
 
 

Nem Pythonok, de mégis fontosak


Az évek során a Monty Python-csoport több tiszteletbeli „taggal” bővült ki. Ezeket a közreműködőket – az ötödik Beatle mintájára – hetedik Pythonként is szokás illetni. Közülük Neil Innes és Carol Cleveland tette hozzá a legtöbbet a csoport munkájához, valamint ők voltak a leggyakrabban felbukkanó közreműködők is. Mindketten részt vettek a Monty Python megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett találkozón 1994 júliusában, Los Angelesben; itt Associate Pythonokként (társ-Pythonok) hivatkoztak rájuk.
 

Neil Innes

Douglas Adams mellett Neil Innes az egyetlen csoporton kívüli közreműködő, aki íróként is részt vett a Repülő Cirkusz készítésében. Szerepelt a csoport jeleneteiben és filmjeiben, valamint a Monty Python Live at the Hollywood Bowlban több dalát is előadta. Amikor a Pythonok újra összeállnak, hogy előadjanak néhány jelenetet, általában ő ugrik be, ha valamelyikük nem tud megjelenni. Ezek közül a legfontosabb a George Harrison emlékére rendezett koncert volt, ahol John Cleese-t helyettesítette. Gilliam szerint ha valaki indulhatna a hetedik Python címéért, az csakis Innes lehetne. Első zenekara a Bonzo Dog Band volt, melynek tagjaként olyan dalokért volt felelős, mint a The Intro and the Outro és az I'm the Urban Spaceman. A The Rutles nevű, Beatlest parodizáló zenekarban Ron Nastyt alakítja, az All You Need Is Cash című filmhez pedig ő írta a Rutles összes dalát. 2005-ben Innes és Eric Idle kapcsolata komolyan megromlott egy újabb Rutles-produkció miatt. Innes a kedvező fogadtatásban részesülő The Rutles Archaeology című albumot jelentette meg, Idle pedig a kritikusok által középszerűnek tartott második Rutles-filmmel, a The Rutles 2: Can't Buy Me Lunchcsal rukkolt elő. Idle 2005 májusában, a Chicago Telegraphnak adott interjújában azt mondta, hogy Innesszel túl sokáig dolgoztak együtt, és ezen változtatni akart. Innes semmit sem közölt a kettejük között zajló vitáról. 2019 decemberében hunyt el.

 
Carol Cleveland
 
Carol Clevelandre, a Python-produkciók legfontosabb, állandó női szereplőjére szintén illik a „hetedik Python” kifejezés, ám őt inkább a „Python-lány”-ként említik. Bár John Howard Davies rendező-producer eredetileg csak a Repülő Cirkusz első öt epizódjára szerződtette, végül a 45 rész mintegy kétharmadában, az összes Python-filmben, valamint a csoport legtöbb színpadi produkciójában is szerepelt. Mivel leggyakrabban a dögös szőke nő szerepét bízták rá, a többi Pythontól a Carol Cleavage gúnynevet kapta (a cleavage magyarul dekoltázst jelent). Ennek ellenére tévedés lenne azt hinni, hogy csak „szőke nőket” alakított. Egy interjújában így nyilatkozott a Repülő Cirkusz ról: "Az első két rész próbái mentek, de még mindig nem tudtam, mi a nyavalya ez. Egyáltalán nem tudtam, csak tátottam a szám, és izgalommal vártam a próbákat. A műsorról semmit sem tudtam. Aztán úgy éreztem, bármi is legyen ez az egész, végül is jópofa".
 
 
Connie Booth
 
A csoport másik fontos női közreműködője Connie Booth, John Cleese akkori felesége volt, aki később Cleese-zel együtt szerepelt a Waczak szálló című sorozatban (a forgatókönyveket is együtt írták). Legismertebb szerepei a Favágó-dalt éneklő favágó felesége, valamint a Gyalog galoppban máglyhalálra ítélt boszorkány. Többen feltételezik, hogy Cleese és Chapman mellett ő is részt vett a jelenetek írásában.
 
 
Douglas Adams
 
Douglas Adamst Graham Chapman „fedezte fel”, amikor a West Enden bemutatták a Footlights Revue-t (a BBC2-n 1974-ben bemutatott műsort, melyben Adams korai írásai is szerepeltek). Rövid írói együttműködésbe kezdtek, Adamst pedig a Repülő Cirkusz utolsó epizódjában látható Betegnyúzás című jelenetben szerzőként is feltüntették. A jelenetben egy ember keresi fel az orvost, mert egy nővér hasba szúrta, az orvos viszont nem hajlandó addig ellátni, amíg ki nem tölt egy rakás értelmetlen formanyomtatványt (ezt később a Galaxis útikalauz stopposoknak című művébe is beleszőtte: a Vogonok ugyanis megszállottjai a papírmunkának). Adams egy jelenettel a Monty Python and the Holy Grail című albumhoz is hozzájárult. A Repülő Cirkusz negyedik szériájában két villanásnyi szerepe is volt: a 42. rész elején egy orvosi maszkot visel (a felirat szerint ő dr. Emile Koning) és egy pár gumikesztyűt húz fel, mialatt Michael Palin újabb és újabb szereplőket mutat be, ami miatt a jelenet sosem kezdődik el. A 44. rész (Mr. Neutron) elején középkorú háziasszonynak öltözve látható, aki egy rakétát rak egy ócskavas-kereskedő kocsijára. Emellett Adams és Chapman a Monty Python-csoporton kívül is együtt dolgozott, melynek egyik legismertebb példája az 1975-ös Out of the Trees.
 
 
Eddie Izzard
 
Eddie Izzard komikus, a csoport egyik legnagyobb rajongója néhányszor szintén beugrott egy-egy hiányzó tag helyett. Amikor a BBC 1999-ben, a Repülő Cirkusz első adásának 30. évfordulójára egy egész estét szentelt a csoport történetének és munkásságának bemutatására, néhány új jelenetben Izzard szerepelt Idle helyett, aki nem akart részt venni a műsorban (az USA-ban felvett egy egyszemélyes jelenetet, ami bekerült a műsorba). A visszatekintés keretében Izzard volt a csoport történetét bemutató The Life of Python című műsor házigazdája, valamint az 1998-as aspeni Python-újraalakulás alkalmával is a csoport társaságában lépett fel.

 

A picture which helps to optimize the resolution / Egy kép ami segít az oldal megfelelő felbontásának beállításában